...nagyon bújós vagyok/lennék...
Készíteni egy forró fürdőt neki, hozzásimulni, simogatni, cirógatni, hagyni, hogy szeretve legyél... mosolyogva elaludni... milyen sajnálatos, hogy nem így lesz...

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd,és azt sem kívülről,hanem a lelke felől.Először meg kell érezni a lelkét...Minden igazi nő hétfátyoltáncot táncol,és régen elvesztél,ha a fátylat, a keblei halmát,vagy a csípőjét nézed.Csak a szemét nézd,a teljes ruhátlan lénye. Az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.."
üzenet a szerzőnek 

Rosszul alszom már egy jó ideje...
Ráadásul egyre roszabb. Utoljára 4 éve volt ilyen és akkor kórházban végeztem. Lassan három éve nem voltam szabadságon... olyan igazin... amikor a telefont is kikapcsolom és elveszítem a kapcsolatot az e-mail fiókámtól...
Tegnap azt kaptam, hogy nem élek... lehet, hogy inkább az a baj, hogy nagyon élek...
Milyen büszke voltam magamra, hogy tudatosan képes vagyok a stressz és a nyomás kezelésére... 2-3 napja csúcsosodik a dolog, és el kell gondolkodnom... eddig csak lenyeltem volna? a türelem és a nyugalom amit kifelé sugárzok, az csak egy elfojtás?
Januártól visszamegyek "védekezni"... talán az ütések segítenek kiadni magamból a feszültséget...
No persze egyszerűbb volna a feszültég forrását megszüntetni. Azonban az rajtam kívül álló dolog... és ha nem volnék lelkiismeretes, akkor nem is foglalkoznék vele... Persze van aki egyszerűen csak pszichológushoz küldene...
No ilyenkor a megoldás:
- gyógynövények,
- pihenés,
- feszültség levezetés,
- és akárcsak a betegségeknél, itt sem szabad, h elhagyd magad, mert onnantól mélyrepülés...

Betegség? Lehet, hogy köze van a betegségnek ehhez az egészhez? Azt sem pihentem ki, hanem elfojtottam... Basszus doktor úr! Ne gondolkodjál már ennyit, mert a végén még a világbékét is megvalósítod...