Hitvány hétköznapok

...amit látok, ha lenézek. És mindez csak a bal lábamon.
Kedves Naplóm!
Képzeld mi történt velem. 8 éves kosárlabdás múltammal, pont 8 éves kihagyás után a mai napon ismét beálltam edzeni. Előtte megfogadtam, hogy nagyon vigyázok a jobb kezem hüvelykujjára, hiszen tudod, h ez egy elég gyenge pontom és ez is közrejátszott a karrierem félbeszakadásában...
És vigyáztam!!!! Nem lett semmi baja!!!!
A bokaszallagom viszont most a szivárvány színeiben pompázik. Csodaszép! Bárcsak megmutathatnám... És mindehhez akkora, hogy simán ráfoghatnám, hogy ma erre gyúrtam, és egyszerűen csak be van durranva.
A legszebb momentum mégis az éjjel-nappali közért pénztára volt. Jópofi néni egyből azzal kezdte:
- Maga meg mibe' sántikál??? és vihogott hozzá egy akkorát, hogy ezzel számomra le is tesztelte a teljes belső tér akusztikáját...
- Cipőben kezi'csókolom. - válaszoltam.
- Nincs késő egy kicsit a fagyasztott nokedlit kifőzni? - kérdi szemráncolva, miközben az boltban éppen legolcsóbb mirelit terméket ütötte be.
- Teccik tudni, anyukámmal élek és ő kérte, hogy vegyem meg, mert életében ilyen finomat mégnem evett. Mindemellett reggel fogjuk csak kifőzni, hiszen nekem készít belőle ebédet. Emiatt éjszakára majd a bokámon tartom, hogy jól kiengedjen.
- .... - ezt már nem értette, de azért az orra alatt morgott még valamit.
MOROGJÁL CSAK! gondoltam én. Buktad a jattodat.
Azért kifelé menett, még a biztonsági őr cinkos mosolyt eresztett felém - remélem nem a rózsaszín ingem miatt - majd bicebóca módjára kicsoszogtam.