...szinte mindig! Tudni kell felismerni...
Épp fekszem a masszazspadon és kikapcsolódás helyett pörög az agyam... a teljes folyamatot nem ismertetem, de a konklúzió az lett, h fürdés után irány Pozsony!
Ki is számoltam, h egy gyors tempót autózva 1h20min alatt lent vagyok.
Autóba be.
1. jel: Indítás. Semmi hang. Nohájnmál. Nix. harmadikra, mintha semmi nem történt volna duruzsol. Irány a pesti oldal.
2. jel: Árpád-hídon kilóméteres sor áll. Hirtelen jobb kanyar, éppen piroson áthaladás 120 km/h sebességel. Hmmm.. kicsit lassíthatnék, hallllló!!!
3. jel: Éppa buszsávban repesztek a Margit-híd felé. A messzeségben látom, h egy kivilágítatlan bringás a külsőben. Gondoltam nem ijesztgetem, be megyek a középső sávba. Bal tükörbe benéz, tiszta, balrahúz kormányt, felnéz.....
Nem bringás volt, hanem a sávelválasztó vonalon egy férfi álldogált.
Picit kellett csak jobban ráhúzni a kormányra, de ha pasi megmozdult volna... láttam az arcát. Nagyon okosan nem mozdult meg, én pedig 110 km/h sebességgel, és kb. 15 cm távolságot nyerve elhúztam mellette.
Ekkor megértettem. Én ma nem megyek sehova autóval. Az angyal aki vigyáz rám, elég furcsa humorral rendelkezik... de azért csípem ám a kis háttollait...
