...mikor ránézel egy régi közös emlékre.
Hiszen elhatároztad, hogy kivered a fejedből és bedobozolsz mindent, ami közös volt! Akkor ez meg mi a szart keres itt? Kicsit olyan érzés ez, mint a sci-fi filmben a rosszul végzett agymosásra rádöbbenő föszereplő helyzete.
Ott állsz... egy pillanat alatt eszedbe jut, hogy kihez kapcsolódik... arra is emlékszel, milyen környezetben volt... de akkor mi ez a meghatározhatatlan érzés? Olyan mint az álom és valóság közötti határ átlépése... Vajon ezt csak álmodtam nemrég? Vagy megtörtént?
Rágódsz kicsit rajta, majd arra jössz rá, hogy elcseszted a metodikát... pont ezzel az agyalással sikerült újra megbirizgálni az emlékeket. De ekkor már késő... Újra vércseppek potyognak szívedből...
SOSEM KÉSŐ! Megrázod magad, és folytatod amit elkezdtél! A sebeket egyébként alkohollal is fertőtlenítheted... de másnap rosszabb lesz.
Mindenesetre azt a szart, amit sikerült előhalásznod iktatod a zacskós kördossziéba...
Irány edzeni. Ma gyártok egy olyan kart, hogy szétpukkan... a legjobb "fertőtlenítés" ez...
