...volt a hétvégi terv.
Imádom a barátaimat, de elég uncsi már, hogy ők párban én pedig páratlanul mozgolódok... azonban a léc nem kerülhet lejjebb!
Végre úgy keverték a long island-et, ahogy én szeretem...
Az első hely kicsiny hazánkban, ahol szinte tökéletes... csúnya vége lett, de nagyon jókat nevetgéltünk a barátaimmal...
És már megint lúzer voltam. Utálom, amikor elszalasztok egy igazi lehetőséget... nem azt a fajtát, ami folymatosan kering körülötted, és csak "hagynod" kell magad. Azt a fajtát, ami ritkán talál meg, csak egy pillanatig tart és arra vár, hogy reagálj... persze kifogást lehet találni, hogy miért is nem teszi meg az ember...de belül tudom, hogy csak lúzer voltam...
Hazafelé az M7esen ezen járt a fejem, mert persze komoly stuffot sikerült barátimnak nyomni a pizza mellé... és a kocsiban U2 rávilágított sok érzelemre...
