...idő volt tegnap...
Napi ajánlatként emiatt csak egy hármashatár-hegyi sétát nyomtam... végre üres volt a fenti parkoló... és friss levegő... és csönd... és nyugalom... még a hideg sem volt zavaró, felfelé kaptatva... kilátás nulla, de az avaron lépkedni, hááát.... élveztem...
Létezik hullámsír? mert akkor a hullámzásomnak ezen fázisában vagyok... napi 5-6 órás alvásokkal tarkítom az ébrenlét keserédes perceit... agyalok... mindenen... már megint... de holnapra biztosan elindulok felfelé... :D
Ma sikerült átgondolnom mi is az a túláradás... mint egy inga
Így lehet elszúrni az elején mindent!!!! ugyanannyira kell érdekeljem Őt, mint fordítva... Ha nincs meg az egyensúly, oda az egész, ha nem egyformán leng ki az inga, vége a harmóniának és keresztet lehet vetni a kapcsolatra.
Igen ám de jön a dillemma.
Érdekel a másik NAGYON!!! Ha visszafogom magam, az már taktikázás? Ha az őszinte érzelmek túláradnak, elnyomják majd a másikat, ez megrémiszti őt és menekülni kezd... Ugye-ugye?
Pedig érdekesebb maradna a dolog, ha a fék működne...
És a másik oldalon? Vajon Ő behúzta a féket, vagy csak egyszerűen ilyen hideg... vajon mit igényel? A törödést, vagy hagyjam magára?
Komoly kérdések egy kezdő randizgatóstól!!!
Hmmm... néha még én is belefutok ilyenbe szituba... és mindig arra jutok:
ŐSZINTÉN.
Ha az elején nem tetszik, h megmondom a frankót, akkor ez később sem fog megváltozni... persze a teljes frontos támadás kiábrándító lehet...
jajj... már megint osztom azt, ami nekem is olyan kevés van...
Beszéljen helyettem Mathilda: "Szerelem kell, vagy halál!"
Na eeez őszinte rajongás.... ;)) Imádom ezt a filmet... (Leon a profi)
