Történt ugyanis, hogy metró igénybevételére volt szükségem vala.
Régebben nem foglalkoztam olyan kicsinyes dolgokkal, mint jegyvétel. Megtermett ember lévén áttörve a kordont, hulltak az ellenőrök mint a legyek... Sőt volt, hogy egyszerűen felvettem a csúnya nézésem, és hozzám se mertek szólni. "Hagyd csak, menjen... csak gondunk lenne vele..." És igazuk volt.
Ámde ma, gondoltam ha már "ünneplő" ruhában vagyok - hiszen ilyenben kell dolgoznom - jeles állampolgárként viselkedek és veszek egy szakaszjegyet. (130 Pöngő)
Beállok hát a jegypénztához, hogy megismerkedjek a kedves, idős bérletárus nénivel.
Illedelmes köszönés után elmondom óhajomat, és felajánlok érette 1 030 jelös pöngőt, esedezve könyörögve papír visszajáróért, nehogy megszórja páncélos lovagokkal amúgy is likas zsebemet. Vala.
Ő illedelmesen elutasítja próbálkozásomat, miszerint van nékije aprója!
Én: Tudatában vagyok, és pont azt szeretném elkerülni, hogy nékem is legyen.
Ekkor villámok támadtak szeméből, gúnyos kacaj hallatszódott, én pedig borzongva figyeltem amint összekészíti a visszajárómat.
Konkrétabban: 1 db papír 500-as, 6 db 50-es érme, 3 db 20-as érme, 10 db 1 Ftos!!!!!!
A kis ember bosszúja a jól öltözött fiatalemberen. (tényleg, lehetett volna ez is a cím)
Miután már régóta nyugodt embernek hiszem magam, szó nélkül elraktam a nagyobb páncélosokat és visszaforgattam a 10 db "minit", hogy besegíthessek boszorkányunk kávépénzébe.
Már indulnék el, mire rámkiabál! "Tessék ezt is elrakni, de AZZONNNAL!"
Ekkor az Ikrek Úriember felem, már a mozgólépcsőn száguldott a mélybe, és csak az Állat felem volt aki visszalépett.
"Jah, hogy ezt!" mondom én - vala - "Tessék csak átváltani nagyobb címletre."
Ő csak hajthatalan volt. A verbális részét tovább nem közölném, de a hátam mögött álló Tikitkontrollos, szimpatikus embörkék is felkapták a fejüket, és vészt szimatolván közeledtek.
Gondoltam nem tartom fel a sort, a Kontrollosok izzadt bűzét sem bírtam nagyon, így nagyvonalúan bepörgettem a néninek az aprót.
- ebből a NAGYon volt a hangsúly, mert azok mint egy repeszgránát robbantak szét az arcán/testén/asztalon/helységben.
Lefelé menet még hallottam, ahogy éppen "nem boldog" a néni.
Milyen kár, hogy ex-szerelmem lekorlátozta az állatot bennem. 5 évvel ezelőtt, még az üveget is bevertem volna.
És milyen jó, hogy ex-szerelmem lekorlátozta az állatot bennem. Nem kellett véresre vernem az öklömet, és nyugodt lelki állapotban tudom leírni a naplócskámba a történteket.
Persze az esti edzésen meneküljön az ellenfelem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
