...részesültem.
Történt, h pénteken hatalmas villámok közepette lecsapott a "Jocó" zivatar az utcánkra, miután a drágalátos internetem nem volt hajlandó megindulni.
Szerencse, h elutaztam hvégére. Hétfőn ügyfszolg-tol kérdem: Sto takoje Gyévocska?
Válasz: Hamarosan meglesz! + ekszkúza hegyek...
Másnap: Ma már menni fog! + ekszkúza hegyek...
Harmadnap: Már megy, csak nálam nem, 18h-ra ott lesz a Szörvizes kollega! + ekszkúza hegyek... (persze "Sir Víz" nem jött)
Ma reggel: Hát igen... Sajnos a villámcsapás kinyírt minden hálókártyát, de hamar kicserélik. + ekszkúza hegyek...
Igen ám, de nékem lapos gépem van, ami hordozható, ráadásul alaplapra integrált hálókártyával.
Úgy tűnt feltettem a 20 milliós kérdést, de sem a felező, sem a telefonos segítség nem vitte a lánykát a helyes irányba.
Szerencsére garanciális a gép 3 nap alatt megvan az alaplap csere, de nem szeretem, ha hozzányúlkálnak idegenek.
Node a lényeg. Mint mindig, mosolygós és nyugodtam voltam. A lányka pedig egyre rémültebb. De a végén megköszönte, h nem ordibáltam vele, és a kigyó-békás dolgot is kihagytam...
Dilemma.
Lehet, hogyha ingerültebb vagyok akkor már hétfőn van internetem otthon?
Minek vagyok ilyen fasz türelmes az emberekkel? Ha nem lennék, akkor előrébb járnék?
